bevezető

Helló! Pikírtke vagyok. Régen ezen a néven írtam blogot – most újrakezdem. Több elektronikus naplóm is volt már, de abbahagytam, mert sokan olvasták, akik ismertek, és nekik akartam megfelelni. Ennek a blognak az a célja, hogy segítsen érett, önálló, harmonikus személyiséggé válni.

 

Most nem vagyok az. Egy elég göröngyös út áll még előttem – és a végén nem várnak Mademoiselle Klimt kegyei.

 

Ki az a Mademoise Klimt?

 

A volt párom – hozzá akarok felnőni – róla még sokat fogok írni.

 

A minap vettem fel azt a szokást, hogy esténként, lefekvés után elmondom magamban, hogy miért vagyok hálás, és elképzelem, hogy milyen szeretnék lenni, illetve elképzelem magamat, amint elértem a céljaimat. Baromi nagy félelmet éreztem az utóbbi esetben – mintha jéggé dermedtem volna. Mintha minden életerőm kihúzták volna belőlem. Az anyám szeretetére vágyom, és félek, hogy bármit is érek el, sosem fog törődni velem. Sosem ölel át, és mondja azt, hogy szeretlek, és büszke vagyok rád.

 

A családom, és én közöttem hatalmas szakadék tátong. Nem tudom, hogy közömbösek-e, büntetnek, nem ismernek, neheztelnek, vagy van egy csomó minden, amit nem mondanak ki.

Megosztás a facebookon